Geirangerfjord

Reggel alig hittem a szememnek: látom a kék eget...


Az első kompon. Ez a kép mindhármunknak megvan... :)

Nagyon hideg volt, amint ez jól látható kedves Nándor arckifejezésén. De hát a nagy hideg megszokott a Geriangerfjord környékén. Amúgy talán ez az egyik leginkább túristafrekventált hely egész Norvégiában. A hegyoldalakról vízesések, a kompon zene (kizárólag olyan, amit ez a táj ihletett), az étteremben norvég palacsinta...

Útközben viking őseink is feltűntek...

Miután a komp megérkezett, bevettük Norvégia egyik jelképét, ezt a trollt... Persze a sort ki kellett állni, mert mindenkinek ez volt az első dolga... Miután megcsodáltuk a medúzákat a vízben, továbbálltunk. A következő cél a Norsk Fjordsenter volt. Ez egy múzeum, ahol a fjordi lét rejtelmeibe kaphattunk betekintést. Vicces volt.

Ez volt a kilátás fentebbről. Én csak annyit mondok, kiexponálhatatlan...

Mindenki várta a beígért nagy túrát, de a busz csak ment, ment egyre feljebb. Elég jó kis hajtűkanyarokat vett be, majd a sofőr közölte velünk, hogy igazából nagyon fél. :) Szerintünk még elindulás előtt próbálta oldani a feszültséget egy kis röviditallal, de erre bizonyítékot nem találtunk. Végülis az lett a túrázásból, hogy a busz felvitt minket egészen a hegytetőre, ami egyszerűen gyönyörű volt... Az örök hó és jég... Ekkor közölték, hogy oké, 10 perc múlva indulunk.

Sámán. Ilyenek is vannak. :)

Szóval hiába sírunk, hogy maradjunk még, nem lehetett. Elindultunk visszafelé...

Rotsethornet, 649

Nem rossz a rálátás Voldára... :) Most már elhiszitek, hogy nem nagy hely?

A hegytetőn beírhatod a neved egy kis noteszba, hogy láthassák, hogy ott jártál. De ha ez nem elég, fogj egy követ, és rakd valamelyik halom tetejére... Azt lentről is látni. :) (De a neved nem lesz rajta... :D )

Találkoztunk egy helyi sasmadárral is...

Időzítő bekapcs, kompi beállít...

...és ott a kép! Balázsé.

Volt ám mindenféle fura gomba meg növény az erdő mélyén...

Szóval tegnap Nándival meg Balázzsal elindultunk a hegyre. Több út is vezet felfelé, és ebben az a jó, hogy a hegytetőn akár véletlenül összefuthatsz egyik kedves norvég csoporttársaddal... :)

Azért nem kis túra volt, délben indultunk, és háromnegyed 7-re értünk haza. Ezután rohanhattam a Rokkenbe (ami tegnap óta hivatalosan is a munkahelyünk lett, mert egy szerződést is aláírtunk...), ami az itteni szórakozóhely. Nos, volt egy megbeszélés, melyből semmit nem értettünk - norvégul volt - de ezután ingyen pizza és két ingyen sör várt ránk... :D

Este

Tegnap este egészen jó idő volt - bár hideg, de esőmentes - egy állvány birtokában hát nekivágtunk Krisztivel az éjszaka megörökítésének. Eme hely remek termőtalaj a sok giccsnek, sikerült is pár. Ezért csak egy-két képet teszek fel, meg amúgy is láthatjátok majd, ez lesz a diplomamunkánk... :D Na jó, ez még nem biztos.

Ma megmásztuk a Volda mellett csúcsosodó Rotsethornetet, de arra már nincs erőm, hogy arról is rakjak fek képet. Különben is, holnap is egy kirándulás elébe nézünk...

Csak

Egy igazi norvég sír...

Ma elmentem sétálgatni. Megtaláltam a temetőt és a birkákat. Egymás mellett voltak.

Az első hó!

Ezt egy ablakban találtam, a legyet megkértem pózoljon nekem.

Négyzet rulez

Nos, igen. Reggel arra ébredtem, hogy süt a Nap, és amikor jobban körbenéztem, akkor láttam, hogy a hegyek fehérebbek lettek. Ebből arra következtettem, hogy bizony esett a hó. És tényleg.

180°

Hát ez vesz körül minket... Legalábbis 180°-ban...

Bár az orosz határ nincs olyan közel, Lenin mégis itt nyugszik a kikötőben...

Kibírta!

Ma volt a tornyok befejezésének határideje. (Aki nem tudná, fából kellett építenünk egy 80 cm - 1 méter közötti tornyot, melynek 5 kilót el kellett bírnia.) Ezután következhetett a tesztelés, ami elég sajátosan zajlott, legalábbis a Balázs és az én építményem esetében. Balázsnak rá kellett állnia az övére, enyémre pedig a tanár mászott föl... És a tornyocskám sikeresen kiállta a próbát! Igen! Jöhet a következő feladat: a híd... :)

Köszi a képet B!

Vikingek földjén

Nos, mivel az idő gyakorlatilag egybefüggő fehérséggé alakult, akkora a köd, képeket hát nemigen tudok közölni. Mivel az emberekről nem írtam, hát most bepótolom. Talán azért, mert ma igazán kedves meglepetés ért, és nem először.

Hogy miben is különböznek a norvégok tőlünk? Nos, az elsőpozitív dolog akkor ért minket, mikor a közértben nekünk ajándékoztak két 1 literes joghurtot, mivel aznap járt le a szavatossága. (semmi átcimkézés, vagy "talánnemveszikészre" hozzáállás) Persze tökéletesen fogyasztható volt, sőt. Finom is. :)

Ma pedig gazdagabb lettem egy webkamerával. Nem volt meg a boltban a doboza, ezért alapból olcsóbban adták volna, de mivel az eladó a rendszerben sem találta, hát mondta, hogy akkor vigyem csak el, odaadja... Jó, mi? :)

Amúgy az emberek kedvesek, bár nem igazán barátkozósak. Sem idegenekkel, sem maguk között. Pl. a folyosónkon lakik együtt két norvég, (egymás mellett van a szobájuk, közös előszoba, fürdőszoba...) és Nóra kiderítette, hogy még egymás nevét sem tudják... Persze kivétel is van. Főleg a boltos nénik, akik előszeretettel mesélnek budapesti élményeikről vagy tanítanak éppen minket norvégul.

És még egy fontos dolog: a norvégok imádják az országukat. Csoda ezek után?

Igazi nihil - Ørsta

Ma valamiféle csodának köszönhetően napsütésre ébredtünk. Nekiindultunk hát Ørsta-nak, ami komoly távolság. 10 perc busszal. Gondoltunk szétnézünk, vásárolgatunk, elfoglaljuk magunkat. Nos, nem pont így történt, sőt, az időjárás is meggondolta magát... A városkában van két bevásárlóközpont, melyek nem dobják fel igazán a norvég kisvárosokról kialakított képemet. És mellesleg semmi értelmeset nem tartalmaznak. De most már ezt is tudjuk.